3.rész

-          Eressz el, vagy a mennyek nevében…

-          Ne dumálj nekem ilyen cuccokkal. Tudom, mi folyik a menyben. Onnan száműztek ki. Most már jobb helyen vagyok. Mindent megtehetek, amit akarok, nem kell törvényekhez kötődnöm.

Nem bírtam nézni, hogy az az ember ott van fellógatva a plafonra. Legszívesebben felpofoztam volna a főnökömet, de a szívem azt súgta, hogy ne tegyem meg, mert még a végén baj lesz. Menj kislány! Nem lesz semmi bajod. Kell egy kis izgalom mára. Hallottam a belső hangom. Kire hallgassak? Már kaptam mára elég izgalmat azzal, hogy majdnem lefeküdtem a főnökömmel. Életem eddigi legrosszabb húzására készülök. Kiléptem az árnyakból, és kinyitottam a nagy szám.

-          Erezd el Justin!

-          Alex? – mondták egyszerre. – Mit keresel itt?

-          Nem tudom hogy jutottam ide, de engedd el! – fenyegettem, ha lehet ezt annak nevezni.

-          Alex tűnt el innen! – mondta a másik srác. – Nem lesz bajom! Magadat mentsd!

Nem hallgattam az angyalra. Elindultam a főnököm felé. Rám nézett, a szeme feketévé változott, én pedig nem tudtam mozogni. Alex most azonnal menj el innen! Kaptam az utasítást a fejemben. Annyira még tudtam uralkodni a testem felett, hogy ránézzek arra, aki a fejemben szólalt meg. Belenéztem gyönyörű aranybarna szemeibe, és…

Felébredtem. Körülnéztem a szobámban. Még kint sötét volt, csak a jelzőlámpát villogó fényét láttam. A takaróm és a párnám tiszta víz volt, ahogy én is. Folyt rólam a víz. Kiszálltam az ágyamból, és kimentem a fürdőbe. Deborah szobájában már nem égett a villany. Hál’ Istennek most már pihen egy kicsit. Megengedtem a csapot, és leöblítettem az arcom. Annyira jó érzés volt, ahogy a hideg víz hozzáér a meleg arcomhoz. Belenéztem a tükörbe. Egy bizonytalan lány nézett vissza rám. Pár órával ezelőtt ez a lány lépett be abba az irodába, ahol minden elkezdődött. Először a főnökömmel való kis ’játszma’, utána pedig szárnyai nőnek, és egy angyallal vagy mivel beszélget, hogy meg akar ölni.

Visszamentem a szobámba. Kinéztem az ablakon, és néztem a holdat. Gyönyörű telihold. A narancssárga fénye már szinte megbabonázott. Egy hullócsillag suhant el a látóteremben. Lehunytam a szemem, és kívántam. Bárcsak látnám újra azt az angyalt. Eltűnt. Pár pillanat volt az egész. Még egy kívánság, még egy valóra nem vált álom. Visszahúztam a függönyt. Mikor megfordultam egy nagy fényességet láttam meg az ajtómból. Azt hittem Deborah ébredt fel, de rájöttem, hogy még csak hajnali 3 óra van.

-          Kívánságod számára parancs Alex.- szólalt meg a fény.

-          Angyal? – kérdeztem, de tudtam, hogy hülye kérdés, hisz miért jönne ide egy angyal hozzám?

-          A Félixet jobban szeretem, de az angyal is jó. – kuncogott.

-          Te nem le voltál kötözve? Várjunk csak. Ez csak az agyam egyik játéka, mert már fáradt vagyok. Hát persze. – kaptam észbe.

Elindultam az ágyam felé. Persze hogy csak hallucinálok. Hogyan lehetne, hogy azaz angyal, aki az előbb az álmomban jelent meg, most itt lenne a szobámban. Kész röhej. Már meg akartam fogni a takarómat, akkor Félix – vagy nem tudom kicsoda – megfogta a derekam, és hátrébbhúzott. Beleestem a karjaiba, és a tekintetem találkozott az ő gyönyörű szép aranybarna szemeivel.

-          Ne haragudj. – segített fel, hogy újra a két lábamon tudjak állni.

-          Nem haragszom. – lehajtottam a fejem, mert egy kicsit – nagyon – elpirultam. – Akkor most mi van? Te tényleg igazi vagy?

-          Igen. Ezek szerint, mindent hallottál amit Justinnal beszélgettem. Mind igaz. De gyere üljünk le, mert elég hosszú lesz. – megfogta a kezem, és leültünk az ágyra.

Elmesélt nekem mindent. Justin azért jött a földre, hogy engem elvigyen az Úrához, azaz a pokolba. Azt is, hogy azért volt leláncolva, mert eleinte sikerült kivédenie a támadásait, de túljárt az észén, és sikerült csőbe húzni. De most ki tudott szabadulni, mert a látomásomban – az álmom – láttam őt, és kívántam egy hullócsillagnál. Mindegy egyes kívánságom valóra vált volna ő általa, de Justin mindig megakadályozta.

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy már láttam a napnak a feltörekvő sugarait az égbolton. Mocorgást hallottam a szomszéd szobából. Deborah felébredt.

-          Jobb ha úgy teszel, mintha aludnál. A barátnőd nagyon félt. – felállt, megfogta a takarómat, és mikor lefeküdtem betakart vele. – Légy jó. – nyomott egy puszit a homlokomra.

-          Találkozunk még? – kérdeztem reménykedve.

-          Ha te akarod, akkor biztos.

Eltűnt. Nem voltam fáradt. Azt akartam, hogy itt legyen mellettem, hogy érezzem a meleg érintését a testemen. Uram Atyám mi történt velem? Beleszerettem egy angyalba, akit az álmomban láttam? Felkapcsolódott a villany a nappaliban. Hallottam, hogy nyílik az ajtón, így gyorsan behunytam a szemem. Magam előtt láttam Félix arcát. Fehéren ragyogott. Aztán hírtelen elsötétült minden. Justin arcát láttam meg, ahogy a szeme vöröslően csillogott. Kinyújtotta a karját felém, megérintette a kezem. Égetett az érintése. Fájdalmamban felsikítottam, és felültem az ágyban. Ránéztem a kezemre. Egy vörösen világító J betűt láttam meg rajta.